Tegnap kicsit felháborodtam a metrón utazva. Tudom, hogy nem kellene és akinek nem inge, ne vegye magára, de akkor is. Ismét fültanúja voltam annak, ahogy két 50-60 közötti nő arról beszélgetett, hogy a mai fiatalok mennyire illetlenek és neveletlenek: sosem adják át a helyüket szinte az idősebbeknek és ez milyen csúnya dolog. Már többször elgondolkoztatott a dolog, hiszen nem értek velük egyet.

Amikor a fővárosba költöztem, kis 19 évesként rendszeresen megkérdeztem már a 60 körüliektől, sőt az 50 feletti (többnyire nőktől), hogy leülnek-e a helyemre. Szívesen átadtam volna nekik a helyemet. Aztán sokszor azt tapasztaltam, hogy egyesek sértésnek veszik, hogy azt gondolom, nekik ülőhelyre van szükségük. Sokszor pedig azt kaptam, hogy csak 1-2 megállót utaznak, nem akarnak arra leülni. Tehát a kedves kezdeményezésem az esetek többségében kudarcba és elutasításba fulladt. És valljuk be őszintén, ha valaki szinte mindig nem választ kap egy kedves gesztusra, akkor évekkel később is lelkesen ajánlgatja majd a helyét az idősebbeknek? Szerintem nem. Így már csak terhes nőnek vagy tényleg idős néninek, bácsinak szoktam átadni a helyem.

Plusz az évek során rájöttem, hogy a tiszteletlenségünkről panaszkodó idősebb korosztálynak fogalma sincs arról, hogy miket éltem meg, és gondolom, mások is, akik a fentiekhez hasonló sorozatos visszautasításokkal találkoztak. Azzal is szembesülnöm kellett, hogy a panaszkodó, helyet váró időseknek fogalma sincs arról, hogy esetlege gy fiatal halál fáradtan munkából jön-e, beteg-e, el van merülve a gondolataiban és észre sem veszi, hogy valakinek szüksége lenne egy ülőhelyre.

Felmerül bennem egy kérdés: ha ők ennyire tiszteletlennek gondolnak bennünket, miért is várják el a tiszteletet tulajdonképpen? Ők ugyanis nem tisztelnek bennünket. Elfelejtik, hogy éppen mi igyekszünk munkába vagy jövünk munkából, és a mi fizetésünkből kapják a nyugdíjukat, szociális ellátásukat többek között. Plusz ha valakiről eleve azt feltételezik, hogy illetlen, tiszteletlen, akkor már valószínűleg dacból sem fogja átadni a helyét. Ha róla így ismeretlenül ilyen rossz véleménnyel vannak, akkor legalább állja már meg ez a vélemény a helyét, tehát nem fogja a fiatal felkínálni az ülőhelyét.